Szadai helyismereti tanösvény
Polgármesteri előszó
Kedves Olvasó!
Szada történelmében igazán különleges év az idei. Az első írásos oklevél, amely településünket említi, 1325. április 11-i keltezésű, vagyis bizonyos, hogy Szada krónikájaimmár 700 éve íródik. Ez a régi múltra visszatekintő falu varázsolta el a 19. századi magyar festészet kiemelkedő alakját, Székely Bertalant. A festő, aki nyughelyéül is településünket választotta, éppen idén lenne 190 éves.
Ez az ünnepi év inspirált bennünket annak a kiadványnak az elkészítésére, amelyet most ön is a kezében tart. A kiadvánnyal célunk, hogy a régóta itt élőkben felidézzük a minket összekötő múltat, bemutassuk azokat a nevezetességeket, amelyekből összeáll hét évszázados történetünk. Kulturális tudatunknak szerves részét képezik ezek a sétahelyszínek, amelyek az egyént a közösség fontos tagjává teszik, melyeknek köszönhetően együtt élhetjük meg a szülőhelyhez, az otthonhoz tartozás élményét. A füzetbe gyűjtött emlékek segítenek megismerni vagy felidézni elődeinket, gyökereinket, megmutatják azt, hogy honnan származunk. Az újonnan beköltözőknek pedig szeretnénk átfogó képet rajzolni arról, milyen különleges helyet is választottak lakóhelyül. Szeretnénk, ha megismernék nagyközségünk kincseit, hogy ezekre az alapokra már együtt építhessük tovább településünk jelenét és jövőjét.
Jó szívvel ajánlom tehát a háromkülönleges sétaútvonalatbemutató füzetünket. Bízom benne, hogy örömmel forgatjákés szánnak időt arra, hogy meglátogassák a benne összegyűjtött értékeket.Tudom, hogy kiadványunkat elolvasva, a séták állomásait megismerve már mindenki érteni fogja, miért mondhatjukőszinte büszkeséggel napmint nap, hogy Szada az a hely, ahol élni jó.
Olvasásra, sétára fel! Remélem, hogy önnel is találkozom majd a füzetben szereplő helyszínek egyikén vagy épp a Szada 700 emlékév nyitó rendezvényén, a 2025. május 3-án megrendezésre kerülő családi napunkon. Tartson velem, ünnepeljünk közösen és nyissuk meg együtt Szada történetének újabb fontos fejezetét.
Szeretettel,
Pintér Lajos
Szada Nagyközség polgármestere
Szerkesztői előszó
„Az eltávozottak emléke nem enyészik el. Egész világunk más emberek tetteiből és gondolataiból szövődik össze, pontosan úgy, ahogy mindegyikünket számtalan mozaikdarab alkot, melyeket ősök ezrei hagytak ránk. Nyomot hagytak maguk után, lelkük kis részét ráhagyták az utódokra. Csak látva kell látnunk.”
(Dmitrij Gluhovszkij: Metró 2034)
Szada – a felnevelő, éltető közeg. Mindannyiunknak, akik ide születtünk, akiknek ősei ebben a földben nyugszanak. Itt tettük meg első lépéseinket, játszótér volt az erdő és a patakpart, a család és a közösség együtt nevelt bennünket.
Bőkezűen szórta ránk kincseit a falu, s e kincsekkel jól megraktuk tarisznyánkat, ha útra keltünk az élet ösvényein. Ha elmentünk is, újra és újra vissza kellett jönnünk, hogy magunkra találjunk.
Szada – szerelem. Mindannyiunknak, akik bármely szegletéről érkeztünk az országnak, a világnak. Itt találtunk menedékre, befogadásra. Szerelembe estünk a mindig más arcát mutató tájjal, a folyton susogó, simogató széllel, a csodálatos naplementékkel. Megéreztük,
hogy titkokat rejt ez a hely, amelyeket ha megfejtünk, közelebb kerülünk másokhoz – és önmagunkhoz. Családot, kertet, barátokat álmodtunk ide.
Szadára minden időben jöttek az emberek. Mágnesként vonzották őket ide a dombok ölelő, védelmező karjai, az erdők meghittsége, az örökké frissen csobogó forrásvíz, a levegő, amit a hegyi szél tesz balzsamossá, a föld, mely nem adja könnyen magát, de annak, aki alázattal kikutatja titkait, bőséggel terem.
Évszázadok rakódnak egymásra, 700 és még több év nemzedékei, régvolt és mai szadaiak együtt alkotják a századokon átívelő közösséget. A Margita őrködik felettünk. Az emberek ma is keresik egymást, és közösséget formálnak.
Szada olyan lesz és marad, amilyenné tesszük. Olyan hely lesz, amilyenek mi magunk vagyunk. Akit szeretünk, azt még jobban meg akarjuk ismerni. És minél jobban ismerjük, annál jobban szeretjük. Ismerjük meg Szada történetét, hogy tisztelhessük azokat, akik előttünk jártak, és hogy mi is adhassunk, tovább építhessük ezt az értékes közösséget.
A sétákat 2021-ben készítettük el, a világjárvány idején. Egy olyan programot szerettünk volna kínálni, ami abban a kulturálisan ínséges időszakban egy építő, sétával egybekötött módja lehet az egyéni kikapcsolódásnak. Szada fennállásának 700. évfordulója kapcsán ezeket a sétákat időszerűnek találtuk felfrissíteni, illetve Székely Bertalan születésének 190. évfordulója alkalmából egy újabb útvonallal bővíteni.
Hasznos lehet ez a program mindazoknak, akik nemrég csatlakoztak lakóközösségünkhöz, de a tősgyökeres szadaiak számára is minden bizonnyal sok érdekeset tartogatnak sétáink.
Joggal hiányolhatják gyönyörű templomaink bemutatását, és más, településünk arculatát döntően befolyásoló épített és természeti csodáit. Jövőbeni terveink közt szerepel ezt az űrt betölteni, addig is biztatjuk Önöket, hogy válasszanak egy szép útvonalat, indítsák el a kapcsolódó hanganyagokat és segítségükkel fedezzék fel ezt a sok szépséget, amit kis falunk rejt!
Szeretettel: Zsófi és Évi

Első séta: Monok Zsófia: Barangolás a Várdombon
Útvonal: A Varga út alsó bejárata (Dózsa György út) - A Varga út felső vége- Az Ág utca sarka és a Berek utca sarka - Földvár utca 17. - Várdombi utca 24.
Az útvonal hossza: 1400 m
Szintemelkedés: 57 m

Második séta: Tóth Évi: Séta Szada központjában
Útvonal: A Tájház (Dózsa György út 41.) - A régi kocsma (Halftone Nyomda) - A Főtér - A Lidianna-emlékkút - A Polgármesteri Hivatal - A Hitelszövetkezet székháza (Mini Bölcsőde)
Az útvonal hossza: 1000 méter

Harmadik séta: Tóth Éva: Székely Bertalan nyomában
Útvonal: A Székely-kert - Az Örökség szobor (Mélyárok) - A buszmegálló (Dózsa György út 51.) - A református sírkert, Székely Bertalan síremléke
Az útvonal hossza: 1000 méter
Írta és szerkesztette:
Tóth Éva és Monok Zsófia
A szövegek tartalmát ellenőrizte:
† Novák Lászlóné
Juhászné Bankó Erzsébet
Dr. Csokonai-Illés Sándor
Kőrös András
A hanganyagokat felolvasta: Monok Zsófia, Tóth Éva és Nagy Gergely
A kezdő és lezáró szignál: Szentgáli-Tóth Áron
Nyelvi lektorálás: Kovács Józsefné
Grafikai tervezés: Juhász András