Újoncként a középmezőny élén

A bajnokság tavaly őszi kezdetén nem volt komoly elvárás a csapattal szemben. Legyen ez egy tanulóév, szerezzünk tapasztalatot, próbáljunk meg a saját játékunkra koncentrálva minél több pontot szerezni és a tabellán minél előbb végezni – ezt volt a „cél”. Ez az őszi szezon végére a 8. helyhez volt elegendő, de bíztunk benne, hogy egy jó tavaszt produkálva képesek leszünk előrébb lépni. Januárban elindultuk a hagyományos futsalhétvége-tornán. A futsal egy merőben más játék(rendszer), de a felkészülési időszakban ez remek alkalom volt arra, hogy ne essünk ki a ritmusból. Csoportelsőként jutottunk tovább, majd a nyolcaddöntőt követően búcsúztunk. Visszatértünk a nagypályára, és a felkészülést folytatva hat mérkőzést játszottunk magasabb vagy velünk azonos osztályban szereplő együttesekkel. A mérkőzéseken nyújtott teljesítményünk méltán adott okot a bizakodásra.

A márciusi rajt jól sikerült, egyre magabiztosabban, az ellenfeleknek sokszor sanszot sem adva, nagyszerű támadó felfogású játékkal gyűjtöttük a pontokat. És akkor jött a feketeleves: az ötödik fordulóban már a negyedik alapembert veszítettük el komoly sérülés miatt. Ez gyökeresen megváltoztatott mindent, hiszen nem tudtuk pótolni a meghatározó játékosokat. Ezért más irányból közelítettük meg a problémát. A csapatot kellett úgy átszerveznünk – feladva a megszokott, jól bevált támadó stílust –, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni magunkból. Kemény feladatnak bizonyult, hiszen merőben más rendszert, taktikát kellett kidolgozni a bajnokság közepén, akkor, amikor a tabellán előttünk lévő ellenfelek vártak ránk. Arra törekedtünk, hogy egy stabil védekező játékot játszva, gyors kontrákat kidolgozva minél eredményesebbek legyünk. Ám ez nem mindig jött be, több olyan mérkőzésen veszítettük pontot vagy pontokat, amelyeken volt esélyünk a győzelemre.

Összegezve: nincs okunk a szomorkodásra, hiszen újoncként a középmezőny élén végeztünk. Ha nincsenek a sérülések és nem kellett volna stílust váltanunk, akkor a 4. vagy 5. hely reálisabb lett volna egy olyan mezőnyben, amelyben hozzánk képest több rutinosabb csapat is szerepelt. 

A hazai mérkőzéseket általában egyre nagyobb számú közönség előtt játszottuk – köszönet érte! Ám nemcsak a mi nézőink látogattak ki a találkozókra, hanem az ellenfeleket is olykor népes szurkolótábor kísérte el. Sajnos nagy hiányossága a létesítménynek, hogy a szurkolók számára nincs megfelelő lelátó, ezért szeretnénk, ha megépülne egy 200-300 fős nézőtér. Ennek érdekében folyamatosan figyeljük a pályázatokat, illetve egyeztetünk az önkormányzattal az egyéb lehetőségekről.

Szeretnénk minél hamarabb a másodosztályba kerülni. Látva az eredményinket, a fejlődést, illetve a szadai létesítmény színvonalát, sok játékos keres meg minket, hogy szívesen csatlakozna hozzánk ennek érdekében. De a hosszú távú cél, hogy minél több saját nevelésű labdarúgót építsünk be a felnőttcsapatba. Ennek megvan a reális esélye, az átmenet érdekében pedig az idén ősszel szeretnénk elindítani az U19-es korosztályt is. Hajrá Szada!

Végeredmények

I. osztály:

 1. Dunaharaszti MTK 79 pont

 2. Gödöllői SK 76

 3. FÉMALK-Dunavarsány 50

II. osztály, Északi csoport:

 1. Pomáz ICO-SE 81

 2. Maglód TC 74

 3. Csömör KSK 60

II. osztály, Déli csoport:

 1. Diósdi TC 70

 2. Aranyszarvas SE 68

 3. Ráckeve VAFC 66

III. osztály, Északi csoport:

 1. Leányfalui SE 73

 2. Pilisvörösvári UFC 65

 3. Gödi SE 52

III. osztály, Délnyugati csoport:

 1. VKK Tököl 65

 2. Hernádi FKSE 54

 3. Taksony SE 50

III. osztály, Keleti csoport:

 1. Tápiószelei SE 65

 2. Csomádi KSK 64

 3. Zsámboki SE 56

 (6. Szadai SE 39)

Molnár Attila szakosztályvezető