A koronavírus járvány előtérbe hozta a szociális területen dolgozók jelentőségét
Nagyon fontosnak tartom a munka iránti tiszteletet és alázatot. Az anyagi megbecsülés is fontos dolog, de a szakmai, illetve a településen élők pozitív visszajelzése sokkal értékesebb. Teljes odaadással és hivatásként tekintünk munkánkra.
Először is gratulálunk a pályázat elnyeréséhez! Miért döntött úgy, hogy tíz év elteltével ismét jelentkezik az intézményvezetői állásra?
Köszönöm. Számomra megtiszteltetés, hogy 10 év után ismét Szada Nagyközség Szociális intézményét vezethetem, az itt élőket szolgálhatom. Ha röviden szeretnék válaszolni arra a kérdésre, hogy miért jelentkeztem az intézményvezetői állásra csak annyit felelnék, hogy számomra ez egy szolgálat. Bővebben pedig a szociális szakma megítélése hazánkban sajnos semmilyen tekintetben nem mondható jónak, finoman fogalmazva egyáltalán nem vonzó terület a munkaerő piacon sem, ezáltal az utánpótlás kérdése sem megoldott, legyen szó bármelyik munkakörről. A szakma érdekérvényesítő képessége jelentéktelen és még sokáig sorolhatnám a negatív dolgokat. Vezetőként azonban mindig is fontosnak tartottam a küzdeni akarást, a kitartást az újabb lehetőségek, megoldások megtalálását. A megítélésünkön is csak saját magunk tudunk változtatni. A rossz beidegződések csak nagyon-nagyon lassan változnak meg. Intézményvezetőként továbbra is igyekszem legjobb tudásom szerint azt a célt szolgálni, ami egy szociális intézmény feladata kell, hogy legyen, melyhez elengedhetetlen és nélkülözhetetlen a választott hivatás szeretete, valamint az intézmény iránti elkötelezettség.
A SZAK tavaly tavasszal Szadán is központi szerepet kapott a koronavírus okozta járványügyi helyzetben. Ez mennyiben változtatta meg az önök életét akkor, és most milyen feladatot látnak el?
Véleményem szerint a koronavírus-járvány előtérbe hozta a szociális területen dolgozók jelentőségét, emellett rávilágított a szociális rendszer tátongó lyukakból álló hálójára és a szociális ágazat fontosságára. A Szociális Alapszolgáltatási Központ dolgozói az első hullám idején is segítették a házi karanténban élőket, illetve a segítség nélkül maradt időseket. A jelenlegi helyzetben a településünkön élő, idős és segítségre szoruló lakosainkra kiemelten vigyázunk, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy hogyan szervezhetjük meg a segítséget, azoknak, akiknek szükségük van rá. Minden kötelező, és preventív intézkedést megteszünk a koronavírus terjedésének megelőzésére és a kockázatok csökkentésének érdekében, így az ügyfélfogadás rendjét is átalakítottuk. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetre való tekintettel a személyes ügyfélfogadás szünetel. Továbbá összességében elmondható, hogy az intézményünk a rá nehezedő, egyre bővülő feladatokat megfelelő szakmai színvonalon látta, látja el. A világjárvány számomra azt tanította meg, hogy még jobban figyeljek a hozzám közel állókra, támogassuk egymást a bajban, mert most mindennél többet jelentenek az emberi kapcsolatok.
Ebben a nehéz helyzetben hogyan sikerült a munkatársait megtartania? Nyilván ebben szerepet játszik az, hogy tíz éve szinte változatlan összetételben dolgoznak együtt.
Ezúton is szeretném megköszönni valamennyi munkatársam áldozatos munkáját, továbbá azt a helytállást, amit a pandémia ideje alatt az intézmény ellátottjaiért, a településen élőkért végeztek, végeznek egy rendkívül bizonytalan, eszköztelen és forráshiányos, szakmai kihívásokkal teli helyzetben. Szerencsésnek tartom magam, hogy egy olyan csapat tagja lehetek, ahol az elmúlt tíz év alatt minimális volt a személyi fluktuáció. Kollégáim nagyszerű csapatjátékosok, már fél szavakból is megértjük egymást. Nagyon fontosnak tartom a munka iránti tiszteletet és alázatot. Az anyagi megbecsülés is fontos dolog, de a szakmai, illetve a településen élők pozitív visszajelzése sokkal értékesebb. Teljes odaadással és hivatásként tekintünk munkánkra, folyamatosan képezzük magunkat, bővítjük szakmai eszköztárunkat és mindig az ellátottjaink érdekeit tartjuk szem előtt.
Tíz év alatt mit sikerült megvalósítania Szadán?
Az eltelt 10 év vezetői tapasztalata azt is megtanította számomra, hogy egy intézmény vezetői feladatainak megtanulásához, megfelelő szintű ellátásához több évre és folyamatos alkalmazkodásra is szükség van. Több év kell ahhoz, mire kialakíthatóvá és fenntarthatóvá válik az a belső rendszer, melyben az intézmény a külső szabályozásnak eleget téve, de a benne lévő dolgozók számára is élhető környezetet teremtve kiszámíthatóan tud működni, fel tud készülni azokra a – sajnos gyakori – változásokra, melyek az intézmény életét érintik, s képes ezekhez rugalmasan, az érintett szereplők – elsősorban az ellátottak – biztonságát biztosítva alkalmazkodni. Megítélésem szerint ezt sikerült mára megvalósítani.
Az elkövetkezendő öt évben mit tervez?
Az elmúlt időszakból kiindulva nem igazán lehet előre tervezni, pláne nem öt évre előre. Ennek ellenére szilárd meggyőződésem ahhoz, hogy a szociális ellátórendszerben lévők gondjaiban, problémáiban valaki valóban segítséget tudjon nyújtani, ahhoz önmagának is meg kell tapasztalnia a változások okozta gondokat, s meg kell ismernie azok megoldási lehetőségeinek hatékonyságát, alkalmazhatóságát. Én ebben látom a következő időszak kihívásait.
Polgár Gyula