Apáról fiúra öröklődik a mezőgazdaság szeretete
Már nem is annyira a hagyomány őrzése miatt, hanem a biztonságos élelmiszer-előállítás és a természetes környezet megtartása miatt fontos értékelni, számba venni és ösztönözni Szada élelmiszer-termelő kertészeti kultúráját. Sorozatunkban ezúttal Szabó György tevékenységét mutatjuk be.
Szabó György (illetve Szabó Gyuri, ahogy Szadán mindenki ismeri) hatéves volt, mikor megtörtént Szadán is a „tsz-tagosítás”. Ő már abban a világban nőtt fel, amikor az emberek próbáltak egy teljesen új gazdasági és technikai szerveződéshez alkalmazkodni. Megtartotta az örökölt állattartó gazdálkodást. A tsz-ben fogatos volt és mellette iskolatraktoros. Az állattartás és a gépesítés ötvözését igyekezett minél színvonalasabban megvalósítani. 1974-ben minősített, munkagépekkel dolgozó traktoros lett. Közben lóval szántotta a kerteket, és tehenet is tartott. Az állattartás során kihívásként „begyűrűzött” a tudomány/technika másik vívmánya: a műtrágyahasználat központi szorgalmazása. Aki szerves trágyát használt, annak talajmintával kellett bizonyítania a talaj nitrogénterheltségét. (Évekkel ezelőtt a Szadai Biokör a Rákos-patak forrásánál vett vízmintáiból az derült ki, hogy a környék műtrágyázott mezőgazdasági területeiről annyi nitrogén folyt a patakba, hogy egy csecsemő halálát is okozhatná egy pohárnyi forrásvíz!)
A gazdálkodók generációs tapasztalatai szerint a művelt területeken belül vegyes kultúrával alkalmazkodtak a termőföld Szadán különösen változó tulajdonságaihoz. Ez azt is jelentette, hogy a különböző terményfajták időnként ingadozó hozama összességében kiegyensúlyozva hozta az éves terméseredményt. A gyümölcsfák és közöttük a szőlő-, a zöldség-, a gabonatábla változatos tájat, ökológiai egyensúlyt jelentett. A helyi Székely Bertalan MGTSZ jól működött, jól dolgoztak az emberek, volt rozs, búza, zöldség, dinnye. Mégis, a táblásított, monokultúrásan művelt, műtrágyázott és komoly öntözést igénylő gazdálkodás következtében Szada egyre jobban elsivatagosodott.
– Hogyan tovább? – kérdeztük Danit, Gyuri négy fia közül a legfiatalabbat, aki felvállalta, hogy folytatja a családi hagyományt, a mezőgazdasági tevékenységet.
– Üljünk be a kerti medencébe és élvezzük a pihenést, mert egy-két generáció után már ugyis elpusztul ez a Föld – mondta szarkasztikusan. – Nem! Inkább ébresztő mindenkinek!
A keserűség szerencsére mégsem uralta el teljesen a fiatalembert, hiszen az egyik, pár hónapos gyermeke rugdalózik a babakocsiban, míg a másik, a négyéves Milán büszkén vezetett körbe a zöldségeskertben, a baromfiudvarban, a disznókhoz – és vagányan felült a traktorra, mert egyszer majd azt vezetni fogja.
Igen, talán ez a remény maradt, hogy lehetőség szerint átadjuk gyermekeinknek azt az életformát, amelyben egy kisebb-nagyobb családi, baráti közösségen belül megvan a helye a saját ennivaló megtermelésének, elkészítésének, és nagyra értékelt szerepe van azoknak a családtagoknak, akik ezt végzik. Ez nemcsak a felnövekvő generációnak, de a „kiöregedő” nagyszülőknek is egyformán fontos.
– Mindenkire szükség van! – vallja Szabó Gyuri. Életének üzenetét nem kell megmagyarázni, hiszen Szada legtöbb közössége ismeri őt…
Gombos Ilona (Szadai Biokör)