Megújuló templom egy megújuló közösségért
1794. június 29-én szentelték fel a szadai katolikus templomot. A 230 éves jubileum alkalmából történeti áttekintést adunk arról, hogy mi történt a kezdetektől a jelenkori, 2024-es állapotig.
Szadán a középkorban már biztosan állt templom, 1361-ből már találunk erről egy oklevélben említést. Ennek a templomnak nem maradt nyoma, de a körülötte levő temető egy részét feltárták a mai katolikus templom melletti templomkertben. A templom maradványait feltehetően azért nem találták meg, mert fölé épült a mai templom, és köveit 230 évvel ezelőtt felhasználhatták a mostaninak az építésekor. A leírás szerint a középkori templom kőfallal körülvett apró épület volt, szűkösnek írják le, feltehetően kis létszámú gyülekezetet szolgálhatott ki. A reformáció során protestáns hitre tért szadaiak tovább használták a templomot, egészen a 18. századig, amikor egy újnak az építésébe fogtak. Az építkezés oka a középkori templom szűkössége és leromlott állapota lehetett.
Kellettek a támpillérek
A katolikusok sem a régi templom felújítása, hanem új építése mellett döntöttek, így készülhetett el 1793 és 1794 között a mai épület, melyet 230 éve, 1794. június 29-én szenteltek fel. A templom és a közösség történetében fontos lépés volt nyolcvan évvel később, hogy megépült a katolikus iskola és a kántorlakás. A templom építése nem sikerült hibátlanul, mert 90 év sem telt el, amikor nagy repedések keletkeztek rajta. A falak mozgását végül 1888-ban tizenegy kőoszloppal (támpillérrel), valamint vonóvasakkal sikerült megállítani
– ezek a támpillérek adják ma a templom külső megjelenésének sajátos, erődszerű jellegét. A támpillérek egészen a 21. századig jól ellátták szerepüket, a megnövekedett teherforgalom azonban újra megmozgatta a templomot és újabb repedések keletkeztek a falakon, de ezek szerencsére csak esztétikai és nem statikai problémát jelentenek ma.
A templom belső berendezésének kezdetektől része a szószék, melynek letisztult, klasszicizáló késő barokk (copf) stílusa jól illik az épülethez. A 19. században érkezett a templomba a mai oltárkép, amely Jézust és az őt a Jordán folyóban „megkeresztelő” Szent Jánost ábrázolja (utóbbi templomunk védőszentje). Szintén ebben az időben érkezett a mai orgona, amely Kobza Ágoston orgonaépítő egyetlen, szinte érintetlen állapotban megmaradt mechanikus orgonája. A 20. században dr. Váli László festett két képet a templom számára. Az 1920-as években a Magyarok Nagyasszonya, az 1930-as években a Szent Imre című festmény érkezett a templomba. A Váli-életmű nem túl bőséges, ezeken kívül csak egy alkotása ismert, hiszen ő elsősorban restaurátorként dolgozott.
Az önállóság után
1925-ben Szada önálló plébániává vált. Az Amerikai Egyesült Államokban felszentelt magyar pap, Radóczy Károly hazatérve – nagyrészt saját költségén – plébániát építtetett, és ő lett Szada első plébánosa is. Radóczy Károlyról ősszel, halálának 75. évfordulóján emlékezünk majd meg.
1983 és 1994 között közösségünk a 200 éves évfordulóra készülve felújította a templomot. Az ekkor elvégzett munkák közül kiemelkedik a süttői mészkőből épült padló, amely nagyon szép anyagból és kitűnő minőségben készült el. Harmonikus és igényes lett a belső tér festése is, bár nem előzte meg kutatás a templom eredeti belső festéséről. Az ekkor készült szentélyberendezések (a szembemiséző oltár, az ambó és a szentségház) kevésbé sikerültek jól, ezek cseréjére már vannak tervei a közösségnek. Ekkor kerültek a templomra a katedrálüveges alumíniumablakok is, amelyek bár jól zárnak, de nagyon idegenül hatottak a késő barokk stílusú épületen.
Újul, szépül
2010-től egy, a műemléki szempontokat is figyelembe vevő felújítási folyamat indult el a tető és a toronysisak rekonstrukciójával, majd a csapadékvíz-elvezetés megoldásával. Ezután az orgona, majd a templomlépcső felújítására került sor, végül az ablakok cseréjére 2022-ben. Jelenleg a templom elektromos hálózatának megújítása folyik.
Egy műemlék épület renoválása nagyon sok munkával és kiadással jár, közösségünk a kisebb munkák költségeit, a pályázatoknál előírt önerőt és a társadalmi munkát tudja biztosítani a munkálatokhoz, de minden nagyobb munka csak pályázati pénzek vagy önkormányzati együttműködés keretében valósítható meg. Lépésről lépésre haladunk templomunk helyreállításában, és törekszünk arra, hogy a megújuló templom egy folyamatosan megújuló közösséget is szolgáljon.
Borbáth Gábor akolitus