Egy igazán vidám szadai hely
A minőségi kínálat mellett a jókedv, a fesztelen hangulat a Nonna Desszertbár igazi vonzereje. Na meg az azonnal ismertté vált díjazott torta is „hívja” a vendégeket. Riport a Székely Bertalan útról.
Egy normál hétköznap kora délutánján érkeztem a Nonna Desszertbárba, ahol a tulajdonos, Papp Ferenc már várt. Pár héttel voltunk a Magyar Cukrász Ipartestület Ország Tortája 2023 versenyének eredményhirdetése után, amelyen a Nonna cukrásza, Szabóné Tarján Barbara Merengő nevű tortája harmadik helyezést ért el. És mi mást is kereshetett volna itt egy betérő szadai vendég, mint ezt? Ám az alkotás hirtelen jött népszerűségének váratlan következménye lett: ennek a hölgynek éppen nem jutott egyetlen szelet sem, mert e napon hamar elfogyott. Papp Ferenc kedves szavakkal megnyugtatta, hogy holnapra lesz, jöjjön vissza, hozzátéve, hogy azért vigyen valami más finomat – és a szíves ajánlás bevált, a vendég elcsomagoltatott egy másik tortaszeletet, majd mosollyal az arcán távozott.
Ami a Merengőt illeti: most először nevezett a Nonna a versenyre, a végeredmény hatása pedig Papp Ferenc szerint is elég jól érzékelhető. Mint mondta, jövőre is indulnak, és ha egy újabb harmadik hely legalább ennyit hoz a kasszába, mint a mostani, akkor nem annyira fontos a győzelem…
Mint vállalkozónak természetesen számít, hogy a Szadán elfogyasztott sütemények, a fagyi, a sör vagy éppen a tojásrántotta, illetve a szintén az ő tulajdonában lévő gödöllői NoVo Café kínálata mennyi bevételt adnak, hiszen egyfelől 16 munkatársának juttat fizetést, másfelől családjának anyagi biztonságát is ebből teremti meg.
– Az a fajta vállalkozó vagyok, aki akkor érzi jól magát, ha a kollégái is szívesen, örömmel dolgoznak, ahhoz pedig a normális munkakörnyezet mellett a megfelelő anyagi és egyéb motiváció is párosul. Ez pedig csak akkor lehet, ha a bolt is jól megy – mondta Papp Ferenc. – Persze ahogy más vendéglátósnak, úgy nekem is elég jelentős nehézséget jelent a folyton változó magyarországi gazdasági környezet és a magas energiaköltség. Ám az meg sem fordul a fejemben, hogy úgy racionalizáljak a bevételek és a kiadások arányán, hogy valakit elbocsássak! Ezt sem a munkatársaimmal, sem az ő családjukkal nem tehetem meg. Akkor inkább más praktikákkal vagy a tervezett fejlesztések elhalasztásával „fogom meg” a pénzt.
Időközben betért egy másik vendég, egy vak fiatalember, akivel Papp Ferenc jót tréfálkozott, ő pedig „vette a lapot”, majd nekilátott a sütinek és mellé kortyolgatta az üdítőitalát. Érzékelhető, hogy a minőségi kínálat és kellemes hangulatot árasztó, ízlésesen modern belső tér mellett a jókedv, a vidámság és a közvetlenség a Nonna vonzereje. Saját tapasztalat: meglehetősen ritka itthon az olyan vendéglátóhely, ahol – nem túlzásokba esve –
értik és szeretik a viccet, mi több, még ritkább az, ahol éppen a tulajdonos vagy a felszolgálók kezdeményezik a tréfát. Magam sokkal jobban szeretek ilyen helyre menni, mint oda, ahol érződik a búskomorság vagy a depresszió.
– Láthatta, hogy az előző hölgy sem volt mérges, amiért nem jutott neki a Merengőből. Választott mást, és lehet, a Merengő mellett ebből is visz megint. Ez a fontos nekem, hogy ne bosszúsan, hanem elégedetten, mosolygósan, nevetve menjen el ilyenkor is a vendég, mert akkor nagyobb a valószínűsége, hogy mihamarabb visszatér
– jegyezte meg. – Akkor vagyok elégedett, ha minél több ismerős arc jön újra, vagy akkor, ha az úton elhaladva látom, hogy a kinti terasz tele van. Ez mutatja azt, hogy valamit biztosan jól csinálunk…
A sütiket biztosan. Bár a gyorsan híressé lett Merengő hiányzott a pultból, az így is bőséges választékból elég nehéz volt egyre rámutatni. Pár perces tanakodás után a mézes krémes volt az „áldozat”. Ha a Merengő és a többi alkotás legalább ennyire omlós és ízes, mint ez volt, akkor már megértem, hogy miért is messze földön híres a Nonna. Tettek érte.
Raffai Ferenc