Legyen a cél az örömszerzés és a kedvesség!

Elérkezett a 2025-ös esztendő vége, a szeretet legszebb ünnepe, a karácsony. Mindenkinek szüksége van erre, legyen az gyermek vagy felnőtt. Többek között ezt is közvetítik a szadai egyházi képviselők.

 Felkértük a Szadán a mindennapokban is jelen lévő, aktív hitéleti tevékenységet végző egyházak helyi képviselőit, hogy osszák meg velünk, illetve az olvasókkal azzal kapcsolatos gondolataikat, hogy számukra, az egyházuk számára mit üzen ma – egy ilyen „sűrű” esztendő után – a talán legszebb ünnep. 

Továbbadni

 – Karácsony Jézus Krisztus világra jövetelének napja. Éppen ezért karácsonykor őt ünnepeljük. Furcsa lenne, ha a gyermekünk születésnapján a tortát, a díszeket vagy az ajándékokat köszöntenénk. A születésnap az ünnepeltről szól, minden más csak körítés. De miért is ünneplünk? Miért olyan nagy esemény az, hogy egy koszos istállóban világra jött egy kicsiny gyermek? Azért, mert ez a kicsiny gyermek az Isten fia, aki az Isten szeretetét, a bűnbocsánat, a békesség és az örökélet lehetőségét hozta el minden ember számára. Azért van okunk az örömre és az ünneplésre, mert Isten nem az ő haragját és ítéletét bocsátotta ránk, hogy a rossz útra tért embert megbüntesse, hanem az ő egyetlen fiát küldte el, hogy az embert megmentse, hogy a rossz útról a jó útra térítsen mindenkit.           

Nem csoda, hogy az angyalok is csodálják Isten szeretetét és jóságát. Az angyalok is dicsőítik őt ott a betlehemi mezőn karácsony este, mert ítélet helyett kegyelemmel, harag helyett szeretettel fordult Isten az eltévelyedett ember felé. Isten érted is elküldte az ő egyetlen Fiát, hogy neked is szeretetet és békességet hozzon. Jézus érted is megszületett! Ha hiszel benne, akkor neked is bűnbocsánatot, boldog földi életet és boldog örökéletet ad. Van tehát okunk az ünneplésre.           

Ha megértettük, hogy Jézus az ünnepelt, akkor örömmel fogjuk őt ünnepelni. Ha megértettük, hogy ő nekünk is elhozta Isten szeretetét, akkor mi is vele akarunk ünnepelni. Egyszerűen elképzelhetetlen lesz számunkra, hogy ne az ünnepeltet ünnepeljük, és az is, hogy az ünnepelt nélkül ünnepeljük az ő születésnapját. Mivel Isten megajándékozott minket az első karácsonyon, ezért mi is megajándékozzuk egymást. A karácsony azonban nem csupán a fizikai ajándékozásról szól, hanem elsősorban a szeretetről. Az ajándékozás, az örömszerzés is ezért van. Továbbadjuk azt a szeretetet, amit Istentől kaptunk. De ez ne legyen verseny vagy üzlet. Legyen a cél valóban az örömszerzés, a kedvesség, a meglepetés.           

Ha van rá lehetőségünk, segítsünk olyanoknak, akik nehezebb helyzetben vannak. Tegyünk jót azokkal, akik máshonnan nem kapnak ajándékot. A templomban is, és otthon is adjunk hálát az értünk született Jézusnak, hogy nemcsak fentről nézte az életünket, hanem utánunk jött, hogy megmentsen minket, és megajándékozott az ő szeretetével, örömével és békességével! A Szadai Református Gyülekezet nevében így kívánok áldott, békés, boldog karácsonyt az értünk született Úr Jézus áldó jelenlétében! – fogalmazott Sándor Levente református lelkipásztor.

Meghallani 

– Az advent négy hete több mint számolgatás, egy belső utazás, amelyben a világ zajos forgása lelassul, hogy a szív figyelme Krisztus felé forduljon. Ez az ünnepi felkészülés kívül látványos, belül pedig fontos. Baptista hitünk számára ez a várakozás a személyes elköteleződés és az isteni beavatkozás mélységes találkozása. A négy gyertya lángja – a remény, a béke, az öröm és a szeretet – nem csupán szimbólum. Emlékeztet arra, hogy Isten a történelmen átívelő, nagyszabású tervén dolgozik, de a megvalósulás a mi belső megtérésünkben kezdődik. Ilyenkor érdemes a rohanásban is kicsit megállni. Sok helyen énekeljük, hogy „Csendes éj”, és valóban jó volna, ha nemcsak az éj volna csendes, hanem bennünk is békesség lenne. Szeretem a karácsonyi ünnep során, hogy újra és újra egy jól ismert történet emlékeztet arra, hogy bármilyen zajos világ vesz körbe bennünket, azért „ne féljünk”. Szó szerint így olvasom a Bibliában: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”  (Lukács 2:10–11 RÚF)

Nem tudom, veled mi történt idén, kedves olvasó. És azt sem tudom, mi vár rád a jövőben. Ami viszont biztos, hogy ezen az ünnepen érdemes megállni és meghallani ezt az ősi üzenetet: „örömet hirdetek”. Miféle öröm ez? Valami, ami nem a külső készülődésből, a környezetből származik, hanem valahonnan ezeken túlról. Nagyon tetszik nekem az a megfogalmazás, hogy a „Menny a Földdel összeért”. Ez valami különleges, ez valami ünnepi, ez valami örömteli. Mégpedig azért, mert tudjuk, hogyan folytatódik a történet. Várunk téged és családodat ezen a karácsonyi ünnepen, ha nem csak kívül szeretnél felkészülni az ünnepre! – jegyezte meg Bacsó Benjámin, az Élő Remény Szadai Baptista Gyülekezet lelkipásztora.

Megállni 

– Ki várja jobban a karácsonyt? A gyerekek biztosan jobban, mint a felnőttek, hiszen számukra a karácsony tele van titkokkal, mesékkel. Ahogy növekszünk, egyre több felelősség, egyre több megfelelési kényszer terheli a karácsonyi várakozást. Nosztalgiával gondolunk a régire, a szegényebbre, de igazabbra, miközben itt és most is lehetőségünk nyílik arra, hogy gyermeki módon, a csodára várva érkezzünk meg az ünnepbe. Ha komolyan vennénk azt, hogy végtelen értékű és kimeríthetetlen mélységű az az ajándék, amivel Isten érkezik hozzánk, akkor talán képesek lennénk arra, hogy gyermeki hittel, izgalommal és lelkesedéssel forduljunk karácsony ünnepe felé. Isten akarja önmagát adni nekünk, és éppen ezért ő az, aki a legjobban várja ezt a karácsonyt. Ő szeretne megszületni, ő vágyódik a teremtményei szeretetére. „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” (Lk 12,49)

Milyen szép lenne, ha idén karácsonykor izgatottan bontogatnánk és ízlelgetnénk Isten ajándékát, az ő közelségét. A mindenható Isten gyermekké lett, hogy közel jöhessen. Érdemes lenne erre a karácsonyra úgy készülni, hogy átérezzük Isten vágyakozását, és egyszerűen csak hagynánk magunkat átölelni, hagynánk magunkat szeretni.           

„Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart” – írta Pilinszky János. Egy gyakorlatra hívom most az olvasót. A karácsonyig hátralevő időben, és aztán az ünnep alatt és után is minden reggel álljunk meg pár percre. Nem kell tennünk semmit, csak hagyni, hogy Isten szeretetét megéljük. Még az ágyunkban fekve, vagy az ágy szélén ülve engedjük meg Istennek, hogy szeressen minket, hogy megajándékozzon minket, hiszen az Ő gyermekei vagyunk, akárhány évesen is. És ebből a csendből, ebből az ölelésből indítsuk el a napot, hogy aztán este ebbe térhessünk vissza. Túl misztikus? Túl egyszerű? Egyszerű és bizonyos értelemben misztikus is persze, de nem kell tőle félni. Ez is az imádság egy módja, amivel mindenki megpróbálkozhat, aki keresi Isten jelenlétét, akár „feketeöves” keresztény, akár kereső. Isten biztosan várja, hogy legyen néhány percünk arra, hogy kibontsuk az ő ajándékát – biztatott Borbáth Gábor, a szadai Római Katolikus Egyházközség akolitusa. 

A fenti szép gondolatok jegyében szerkesztőségünk kellemes karácsonyi ünnepet és boldog új évet kíván valamennyi szadainak!