Színházikó csoport: jöjjön, aki bírja!
A korábbi időszakhoz képest alaposan megcsappant a helyben jól ismert Színházikó csoport létszáma, így a társaság vezetője várja a 12 évesnél idősebb jelentkezőket. Nem csak a sikeres előadások miatt éri meg csatlakozni.
Tavaly volt 30 esztendeje, hogy elindult a Színházikó színjátszó csoport, amellyel a szadaiak a helyi rendezvényeken több-kevesebb rendszerességgel találkozhattak. A Buzogány Márta színművész által vezetett csoportban a három évtized alatt rengeteg általános és középiskolás diák megfordult – merthogy ez elsősorban nekik, róluk szól – és sajátította el a színjátszás alapjait.
– Fontos leszögezni, hogy nálunk nem színész- vagy gyerekszínész-képzés zajlik, hanem színjátszó kör vagyunk, és alkalmanként előadásokat mutatunk be – mondta Buzogány Márta. – Általában a szülők vélik úgy, hogy a gyermeküknek jó helye lenne a csoportban, el is hozzák, ám az csak jóval később derül ki, hogy a gyermek fogékony-e az itt tanultakra.
A vezető hozzátette, nem az a cél, hogy innen indulva bárkiből képzett színész legyen – de előfordul ilyen, hiszen egy korábbi Színházikó-tag jelenleg is tanul a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Úgy vélte, sokkal inkább fontos, hogy az alkotófolyamat során a gyerekek megtanulnak jól és helyesen beszélni, valamint magabiztosabbá is válnak, mindez pedig hosszú távon – már felnőttként – előnyükre válik.
Ám az elmúlt 30 év azzal is járt, hogy sokkal többen koptak ki a csoportból, mint amennyien időközben csatlakoztak. Az esztendők során az átlaglétszám 20 fő volt, de már egy ideje alig 8-10-en vannak csak. Éppen ezért szeretné Buzogány Márta, hogy gyarapodjon a társaság, szívesen várja 12 éves vagy ennél idősebb tanulók csatlakozását, elsősorban szadaiakat (jelentkezni privát üzenetben, vagy a 06-30-865-0976-os telefonszámon lehet). Nem mintha a környékbeli településeken nem élnének tehetséges vagy a színjátszáshoz kedvet érző gyermekek, hanem azért, mert a csoport vezetője szerint a máshonnan érkezők az oda- és visszautazást nehezebben tudják megoldani. Ha pedig a távolság miatt valaki ki-kihagy néhány gyakorlást, az a társakat is hátrányosan érinti.
Azt azért kiemelte, hogy a faluházbeli próbák kőkemény munkát jelentenek, nem pedig könnyed és vidám játszadozásokat, így főleg olyan fiatalokat vár, akiket nem riaszt meg az időnként szigorú légkör. Megjegyezte, mindennek később eredménye is lesz: az előadások utáni tapsok és dicséretek miatt megéri vállalni a hosszú gyakorlásokat.
De Buzogány Márta mit szeret legjobban a színjátszós, drámás alkalmakon?
– Például a találkozásokat. Hétről hétre összegyűlnek a gyerekek, akik lehet, hogy máskülönben nem is találkoztak volna, és itt együtt játszanak. Ha pedig ismerték is egymást, ez a fajta találkozás akkor is mást, újat tud adni számukra – mondta. – Szeretem látni a mosolyokat, amit a játék önfeledtsége vált ki. Szeretem, hogy lehet hibázni, bármit szabad kipróbálni és újra próbálni. Szeretem a szép pillanatokat, amikor mind érezzük: igen, itt történt valami. Szeretem a rengeteg színes ötletet, ami ilyenkor születik. Szeretem, hogy észrevétlenül tanulunk egymástól, egymásról, magunkról.
Raffai Ferenc