A pénzügyi fegyelem adta a stabilitást
A korábbiakhoz képest az idén nem ősszel, októberben lesz az ötéves ciklus utáni újabb önkormányzati választás, hanem június 9-én. Az eltelt időszak és az idei esztendő önkormányzati pénzügyi helyzetéről, mérlegéről beszélt Gelle Róbert képviselő, a pénzügyi bizottság elnöke.
– Önnek és társainak 2019 októberében frissen megválasztott képviselőként azonnal át kellett látni a pénzügyi viszonyokat, továbbá szinte azonnal el kellett kezdeni tervezniük, összeállítaniuk a 2020-as önkormányzati költségvetést. Milyen állapotban volt a „kassza” akkor és ahhoz képest milyen most?
– Ha a számokat és a tényeket nézem, akkor nincs változás, olyan állapotban van most, mint amilyenben átvettük. Akkor is voltak kötelezettségvállalások, beruházási tervek, aláírt szerződések, ahogy most is, és valamennyi pénzmaradvány. Az egyenleg akkor nagyságrendileg 50 millió forint volt. Fontosnak tartottam, hogy megőrizzük a likviditást minden esztendőben, így a korábbiakhoz hasonlóan a ciklus mostani záróévének büdzséjét is úgy állítottuk össze, hogy legyen benne tartalék. Én a magánéletemben is hasonlóan tervezek, mindig szem előtt tartom, hogy legyen mihez hozzányúlni, ha jön egy kedvező vásárlási lehetőség vagy akad egy váratlan kiadás. Ezt a fajta tervezési szemléletet szerencsére az önkormányzaton belül is sikerült megszilárdítani.
– Kellett-e valamit változtatni?
– Ahogy a családi vásárlásnál is megnézem, hogy mi a kínálat, miből lehet választani, és azt veszem meg, ami ár-érték-minőség arányban a legjobb, egy önkormányzattól is elvárható, hogy adott szolgáltatásokat nyújtók közül ne mindig ugyanazt az egyet válassza, hanem tájékozódjon, összegezzen, és a számára minőségi és pénzügyi szempontból is a legelőnyösebbet válassza ki. Így a közbeszerzéseknél komoly versenyhelyzetet alakítottunk ki. Ennek a szemléletváltásnak bizony voltak „áldozatai”: elsősorban az ügyvédi és útkarbantartási költségeken tudtunk éves szinten több tízmillió forintot spórolni. Ezek mellett még más, hasonló költéseket is újragondoltunk: például a könyvelést nagy részben már a hivatalon belül oldjuk meg, és a tervezésekkel kapcsolatos költségek is olcsóbbá váltak – hogy csak két lényegeset említsek.
– A költséghatékony működés mellett mely területekre kívántak mindenképpen jelentősebb forrást fordítani?
– Három nagyobb célterület volt fókuszban, pénzügyi szempontból is. A szadai úthálózat állapotának, minőségének javítása, illetve ezen belül egy Veresegyház felé irányuló elkerülő út kialakítása, a játszóterek számának növelése, valamint a „több sebből vérző” piac rendbetétele. Ami az utakat illeti. Az előző ciklusban bevált gyakorlatnak megfelelően mi is az elérhető állami pályázatokból szerettünk volna forrást nyerni a belterületi utak javítására. Igen ám, de míg korábban öt ilyen pályázatból öt sikeres volt, addig a váltás, 2019 után valamennyi hasonló pályázatunkat elutasították. Úgy nehéz ugyanannyi vagy több aszfaltozott utat produkálni, hogy egyetlen forint pályázati pénzt sem kapunk hozzá. De áthidalva ezt a nehézséget, bevezettük a lakosokkal közös finanszírozású, ún. magánerős útépítést – amit sajnos később a kényszerű átcsoportosítások miatt fel kellett függeszteni –, a Magyar Közúttal közös együttműködésben történő útfelújítást vagy éppen a mart aszfaltos útborítást. Korábban nagyságrendileg 200–250 millió forint „ment el” évente útkarbantartásra, út jellegű beruházásra, és mi is körülbelül ennyit költünk/költöttünk erre a célra, de évente sokkal több kilométernyi út valósult meg belőle.
Az előző vezetéstől megörököltük a községi piacot, amelynél a rossz műszaki kivitelezés helyrehozása miatt keletkezett hirtelen százmillió forintnyi pluszköltség. Ugyanakkor Molnár Csaba vezetésével törekszünk arra, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle.
– Viszont nincs elkerülő út...
– Sajnos ez ebben az öt évben nem jött össze, ezt nagyon sajnálom, ahogy a játszóterekből is lehetett volna több. Ugyancsak szerettük volna korábban megvalósítani a Szada és Veresegyház közötti bicikliutat, de ha késve is, azért ezt a projekt elkezdődött, és szintén szerettük volna korábban a Csapás utcát is felújítani, de erre csak 2024-re tudtunk forrást elkülöníteni. Ugyanis hiába voltak más fejlesztési elképzeléseink is – például több közpark kialakítása, vagy a konyha átköltöztetése a megvett, félkész ingatlanba –, a betervezett vagy a rendelkezésre álló forrásokat rendre át kellett csoportosítani előbb a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború utáni energiaár-robbanás következményeinek kezelésére. A központi kormányzat által az önkormányzatokra kiszabott szolidaritási adó jelentős megemelésével, a gépjárműadó állami elvonásával, valamint a koronavírus-járvány alatt az iparűzési adó részleges elvonásával ötéves szinten mintegy 500 millió forint „esett ki” az önkormányzati költségvetésből, amelynek a hiánya nagyon fájt. Ennyiből akár a Csapás utca, akár az elkerülő út időben sorra került volna.
– Ha már az elvonásokat említette… Böngészve a 2024-es szadai költségvetés számait, feltűnt, hogy a törvény szerinti feladatok ellátására (működés, kultúra, szociális terület fenntartása stb.) az állam 2021-ben 520, 2022-ben 612, 2023-ban 654 millió forintot juttatott Szadának, míg 2024-ben 714 millió forint a várható bevétel, ami a négy évet tekintve 194 milliós különbség. Ez, figyelembe véve a magas árakat és az inflációt, szinte „elveszett”, úgy tekinthető, hogy most is annyit kap az önkormányzat, mint 2021-ben.
– Ez így van! És az állami juttatás 70-80 százaléka a bérekre, bér jellegű juttatásokra megy el. Sőt, mi még a saját bevételeink terhére az összes intézményi dolgozónál 15 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, hogy valamennyire tartsuk a lépést a versenyszférával. Ha a korábban említett rendkívüli külső hatások mellé még hozzáteszem, hogy a rendszerváltás óta 2023-ban volt a legmagasabb, rekord államháztartási hiány és infláció Magyarországon, talán nem felelőtlen az az állítás, hogy ilyen nehéz önkormányzati időszak sem Magyarországon, sem Szadán nem volt még.
– Ideális esetben milyen rendszerű vagy összegű állami támogatás lenne megfelelő?
– A munkabéremeléseket és a -változásokat, illetve a feladatellátásokkal, az intézményi és hivatali működéssel kapcsolatos kiadásokat száz százalékban finanszírozhatná az állami költségvetés. Ugyanígy a kulturális, az egészségügyi programokra, a civil önszerveződések támogatására, a szociális szférára is jóval több juthatna. Közvetve vagy közvetlenül ugyanis mindegyik hozzájárul a fizikai és a mentális egészség javulásához, amelyek egy elöregedő társadalomban, mint amilyen a magyar, nagyon is számítanak. És sokat segítene, ha a gépjárműadó teljes összege helyben maradna.
– Még az idei szadai költségvetésnél maradva: a 3,4 milliárd forint főösszegű büdzsén belül mintegy 921 millió forint van feltüntetve a beruházások fejezetnél. Ez milyen beruházást vagy beruházásokat jelent pontosan?
– Ez leginkább az óvodaberuházást takarja, ami ugye címzett állami költségvetési juttatás.
– Gyakran olvasni, hallani olyat a szadai fórumokon, hogy az önkormányzatnak rengeteg pénze van– például csak a helyi adókból közel egymilliárd forint körüli bevételre számíthat évente –, ám a szabad forrásaiból alig fordít valamit közcélú beruházásokra. Most akkor mennyi is a szabadon elkölthető keret?
– Sajnos nem annyi, amennyit láttatni szeretnének, és nem annyi, amennyit mi is szívesen fordítanánk a felmerülő elképzelések megvalósítására. Az önkormányzat költségvetése kötött, hiszen rengeteg, törvényileg kötelezően ellátandó feladatra kell pénzt biztosítani – ilyen a hivatal, az intézmények működtetése, a saját tulajdonú utak, járdák, közterek, közparkok karbantartása stb. –, és a célzott felhasználású pályázati támogatások sem használhatók másra. Ezeket figyelembe véve évente nagyságrendileg 200–250 millió forint a szabad felhasználású keret, ennyi jelenti a „gazdagságot”. Ez az említett szigorú gazdálkodási szemlélet eredménye…
Raffai Ferenc