A szadai harangszóról
Az elmúlt hetekben sokunkban felmerülhettek a következő kérdések: Miért és mikor harangozunk? Lehet-e zavaró a harang, vagy érezze magát rosszul, akit zavar? A harangszó egy liturgikus esemény, vagy egy szép hagyomány? Kié igazából a harangszó? A témát Borbáth Gábor és Rezsabek Tamás, az egyháztanács tagjai foglalják össze.
Először is válasszuk ketté az órák elütését, amit a harangóra végez, a hosszasabb (1 és 10 perc közötti időtartam) harangozástól. Az előbbinek kizárólag időjelző, míg a másodiknak jellemzően imádságra hívó funkciója van. Hogy a katolikus hagyományban lássuk a harangszó helyét, nézzük, mit mond a katolikus lexikon az Úrangyala harangszóról (Angelus): „a katolikus templomok tornyából naponta háromszor, reggel, délben és este szólítja a híveket a harangszó a megtestesülés titkáról elmélkedő imádságra...– A harangszó eredetileg a zsolozsmára hívott a templomba, s figyelmeztette azt, aki nem tudott elmenni, hogy ott, ahol van, a maga helyén csatlakozzék az Egyház imájához. Az esti harangszó után megcsendül a lélekharang is, hogy a megholtakért való imádkozásra figyelmeztessen.”
Ezenkívül nyilvánvaló az is, hogy keresztény kultúránknak is részévé vált a harangszó, ezért annak is fontos lehet, akit nem imádságra hív. Tudjuk, hogy a szadaiak életmódja ma már túlnyomóan nem a földműveléshez kötődik és jellemzően rendelkezünk időmérő eszközökkel. Azt is megállapíthatjuk, hogy az imádkozó ember sem érzi már feltétlenül szükségét a többiekkel egy időben történő imádságnak, ezért a harangszó egyre kevesebb ember számára maradt az imádságra hívás jele.
Amikor tél végén az önkormányzattól jelzést kaptunk arról, hogy több embert zavar a reggeli harangszó, átgondoltuk, mit tehetünk. A hajnali harangszó nem tűnt aktuálisnak reggel 8-kor, ezért szomorúan, de a hajnali harang elhagyása mellett döntöttünk. Azt gondoltuk, hogy a városiasodás elérte Szadát: kevesebb embernek jelent a hajnali harang bármit is, mint ahány embert felriaszt mindennapi pihenéséből. (Városokban nem szokás a reggeli harangszó, csak a déli és esetleg az esti.) Tévedtünk. Bár két és fél hónap eltelt, mire az első jelzések megérkeztek, de sokan biztosítottak minket arról, hogy fontos nekik a reggeli harang. Megkérdeztük az önkormányzatot, ők sem tartják már fenn kérésüket a reggeli harangszóval kapcsolatban. Ezért újra szól a hajnali harang.
Ennyi az egész? Talán nem. Szeretnénk kihasználni az érdeklődést és szeretnénk, ha a harangszó mindannyiunk számára többet jelentene kedves, falusi hangulatelemnél. Először is szeretnénk azoknak a megértését kérni, akiket ez zavar. Megértjük őket, ugyanakkor arra kérjük, hogy alkalmazkodjanak a többséghez, fogadják el, hogy másoknak fontos az, ami őket zavarja. Másodszor pedig szeretnénk meghívni azokat, akiknek fontos a harang, hogy lépjenek eggyel közelebb. Szeretnénk az ő számukra felkínálni a szorosabb közösséghez, és így a Krisztushoz kapcsolódás jelenségét. A harang ugyanis elsősorban Krisztushoz hív. Ha ez sokunknak fontos, akkor egyre többen lépünk egyre közelebb hozzá. Ekkor leszünk egyre többen imádkozó közösségként, és egyre inkább az épülő templomok és harangtornyok jelzik majd ezt a fizikai és lelki növekedést. A lehetőség adott. Kérjük, hogy imádkozzunk együtt a harang szavára, és csatlakozzanak hozzánk fizikailag is: vasárnaponként a reggel 8.55-ös harangszóra találkozzunk a templom kapujában!
Borbáth Gábor és Rezsabek Tamás, egyháztanácsi tagok