„Búcsúzom Szada háziorvosaként”
Dr. Szemerédy István Gödöllőről származik, Balassagyarmaton érettségizett, majd elvégezte a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet. Belgyógyász szakorvosi képesítés megszerzése után Szadára került körzeti orvosnak. A rendszerváltás előtt tanácstagként, majd 1990-től 2003-ig képviselőként dolgozott a faluért. 1998-tól 2003-ig Szada alpolgármestere volt, vezette a Szociális Bizottságot is. Több elismerést kapott szadai tevékenységéért. 2003-ban Szadáért emlékplakettel tüntették ki, majd 2014-ben megkapta a díszpolgári címet. Szakmai munkájáért is több elismerést kapott. A Gödöllői Helyi Orvosi Kamara elnöke, 2008-ban kamarai tevékenységéért Lumniczer díjat kapott, 2016-ban életmű díjjal ismerték el munkásságát. Fiatal korában versenyszerűen sportolt, majd rendszeresen szervezett Tisza túrákat, valamint sítúrákat is. Hobbija az olvasás, a zenehallgatás és a nagy szakértelemmel végzett kertészkedés. Nyugdíjasként még tovább praktizált, de 2020. május 1-től visszavonult, orvosként már csak keveset dolgozik.
Főorvos úrral 2014-ben készítettem utoljára egy interjút. Akkor a díszpolgári kitüntetéséhez gratuláltam az újság olvasói nevében. Gyorsan elröppent hat év, és most visszavonulása kapcsán kerestem fel ismét.
Hat évvel ezelőtt nem győztem csodálkozni azon a gyönyörű kerten, amit hobbiból alkotott. Meg is jegyeztem, hogy aki ilyet tud, az másképp éli a mindennapjait.
Dr. Szemerédy István egész életében sok szeretetet adott és ezért nagyon sokan szeretik és tisztelik a faluban. Főorvos úr puszta jelenléte gyógyított, a település harmóniájához nagyban hozzájárult. Mostanra azonban minden megváltozott. Egyrészt elhatározta, hogy visszavonul, másrészt a járvány miatt felfordult a világ, ami őt is érintette, hiszen 72 évesen már a veszélyeztetett korosztályhoz tartozik. Első kérdésem ehhez kapcsolódóan természetesen szakmai jellegű volt.
Hogyan éli meg ezt a járványt? Orvosként voltak- vagy vannak-e félelmei?
Igen, vannak félelmeim. Aggódom a családomért, a rokonaimért, hiszen számosan veszélyeztetett korúak, és széles értelemben valamennyi embertársamért. A vírust legyőzni csak a védőoltás lesz képes, arra pedig még jó ideig várni kell. Addig a szakemberek útmutatásait tisztelni és alkalmazni kell. A világjárvány tanulságul szolgál arra, hogy értékrendünkön és környezetünkhöz való viszonyuláson változtatni kell.
13 évvel ezelőtt súlyos betegség gyötörte. Ezt mondhatom már múlt időben?
Sajnos ez a típusú betegség fel-felüti a fejét, végleges gyógyulásra már nem számíthatok. Stresszmentes életmódot és szigorú diétát követel tőlem, ez is közrejátszott abban, hogy már egy ideje tervezgettem a munka befejezését.
Két évvel ezelőtt az év végi intézményi vacsorán a település képviselő-testülete külön gratulált a főorvosi címéhez és a negyven éves szolgálatáért. Már akkor jelezte, hogy szeretne visszavonulni!
Fel lehet lelkileg készülni erre a helyzetre?
Mint már említettem, kb. másfél éve tervezgettem a stafétabot átadását. Az embernek vannak elképzelései arról, hogyan is lesz ezután, de ez az az élethelyzet, ami még sohasem volt… gondolataink lehetnek, de nem tudjuk igazán, hogy fogjuk valójában megélni. Minden esetre nem szakadok el teljesen a hivatásomtól: továbbra is vezetem a Gödöllői Helyi Orvosi Kamarát, ahol számos szakmai továbbképzésen veszek majd részt, helyettesíteni fogom néha Ács doktort, és nagy valószínűséggel a Misszió Egészségügyi Központban Veresegyházon is dolgozom 1-2 napot. És rengeteg tervem van az aktív pihenéssel kapcsolatban is. Sok el nem olvasott könyv és meg nem hallgatott zene vár rám. Egyelőre élvezem a kötetlenséget, és a szabadságot.
A digitális és a virtuális világot beengedte-e az életébe?
Sokáig idegenkedtem ettől, de megtapasztaltam, hogy jó szervezéssel valóban segíti és egyszerűsíti a gyógyító munkát, persze a személyes orvos-beteg találkozást és beszélgetést semmi sem pótolja. Civil életemet is egyszerűsíti az okos telefon, az e-mail, a netbank, és jó lesz megnézni egy-két letöltött kedvemre való filmet is reklám nélkül.
Nyugodtan adta át a stafétabotot fiatal kollégájának?
Dobos Vadim kollégát lelkiismeretes, igyekvő, precíz embernek ismertem meg. Remélem, hogy egy kis idő eltelte után ugyanúgy megkedvelik őt is a szadaiak, ahogy azt velem tették annak idején.
Család, unokák – nekik mennyivel tud többet adni?
Végre nyitott szívvel, teljes odafigyeléssel élvezhetem unokáimat. Remélem, sok minőségi együttlétben követhetem majd nyomon cseperedésüket. Szeretnék jobban részt venni az ő, és szüleik életében, segíteni nekik, ha kérik. Most már ők az elsők! Több időm lesz rokonaimra, akik már szintén nem fiatalok tehát ki kell használni még a hátralévő időt kellemes együttlétekre!
Végezetül csak annyit, hogy a hirtelen jött járvány miatt nem tudtam elköszönni kedves betegeimtől, legtöbbjükkel 40 éven keresztül volt olykor fájdalmas, olykor örömteli kapcsolatom. Ez nem kevés idő!
Ezúton élek a lehetőséggel és búcsúzom Szada háziorvosaként. Szeretettel kívánok minden szadai betegemnek egészséget, örömteli éveket, az elkövetkezendő esztendőkre.
Polgár Gyula
(Az interjú a 2111 Szada XVIII. évfolyamának, 2020. májusi számában olvasható.)