Közös életszakaszok, közös sikerek
Meglehetősen ritka, hogy egyszerre három interjúalany meséljen egy témáról bővebben. Ez a három majdnem négy lett! Kiss Gergely és lánya, Patrícia, illetve Tiba Panna beszélt
lapunknak életük közös pillanatairól, szeretett sportágukról, a vízilabdáról – csak utóbbi édesapja, Tiba Péter nem tudott eljönni munkahelyi elfoglaltsága miatt a szadai találkozóra.
Néhány héttel ezelőtt az a tény keltette fel a figyelmünket, hogy közel 30 év elteltével újra összeállt a Kiss–Tiba páros, csak most az apák után a lányaik pólóznak együtt. Nem volt kétség, hogy a téma megér egy hosszabb újságcikket! De nem csak e közös metszet miatt!
Itt is, ott is
A szülők, Kiss Gergely és Tiba Péter anno a fővárosi BVSC-ben játszottak együtt rövid ideig, illetve nyertek együtt junior kontinens- és világbajnokságot a korosztályos válogatottal – előbbi később felnőttválogatott- és klubbeli sikerei okán vált méltán elismertté, utóbbit pedig 620 lejátszott OB I-es mérkőzése teszi azzá (amivel második a vonatkozó örökrangsorban). Gyermekeik, a szeptemberben 19. életévét betöltő Kiss Patrícia, illetve a most májusban 18. születésnapját ünnepelt Tiba Panna a szintén budapesti UVSE-ben csapattagok. A 2024/25-ös felnőtt női OB I-ben együtt nyertek ezüst-, a most végződött női ifjúsági bajnokságban pedig aranyérmet, emellett pedig az U15-ös és U17-es nemzeti csapattal Európa-bajnokságot, az U18-as válogatott tagjaiként 2024-ben vb-bronzérmet ünnepelhettek egymást ölelve. Mindemellett az is összeköti őket (és az apákat is újra), hogy Szadán élnek: a Kiss család már 25 éve lakik a településen, a Tiba család pedig 15 éve költözött ide. Ahogy Kiss Gergely fogalmazott, szinte véletlenül tudta meg a hírt, de örül a szomszédságnak, hiszen Péterhez mindig is baráti viszony fűzte.
Ahogy a kiskoruk óta egymást ismerő lányok is azzá váltak. És ez a szoros kapcsolat a medencében és azon kívül is előnyös.
– Nekem biztonságot jelent Patrícia jelenléte a csapatban. Egyfelől biztos lehetek abban, hogy nem szúr hátba, másfelől olyan játékos, aki ugyanúgy akarja sikert, a győzelmet, mint én – említette Panna. Utóbbit megerősítette Patrícia is, mondván, megsokszorozza az erejét, ha lát mást is, például Pannát, küzdeni, szenvedni.
Csak ha tetszik
Felvetettük: vajon a sorsuk eleve elrendelt volt azzal, hogy vízilabdás múltúak a szüleik? (Patrícia ráadásul duplán érintett, hiszen édesanyja, Valkay Anna szintén neves pólós volt, junior Európa-bajnoki bronzérmet is nyert – a szerk.)
Patrícia szerint nem! Mint mondta, először – a nővérével együtt – a cselgáncsot próbálták ki, aztán ő még a táncsportba is „belekóstolt”, de ez utóbbi nem tetszett neki, majd… – …konkrétan teljesen váratlanul megjelentek a nővérével az uszodában, elém álltak, és azt mondák: „Apa, szeretnénk elkezdeni a vízilabdát!” – vette át a szót gyorsan Kiss Gergely.
– Sosem erőltették, hogy vízilabdázzak – vette vissza a szót Patrícia. – Apa mindig hangsúlyozta, csak akkor kezdjek bele, ha tényleg szeretném, és ha végül így döntök, akkor segít.
Kiss Gergely kiemelte, hogy éppen azért nem sulykolta a vízipólót, mert tudja, milyen óriási mentális és fizikai megterheléssel jár a versenyszerű, sőt válogatottszintű sportolás. Hozzátette, ismerve a sportági közeget, biztos volt abban, hogy a saját múltjából adódóan Patríciát érhetik akár kellemetlen élmények is – és ez, mint említette, be is következett.
– Azt is mondtam neki, hogy abban a pillanatban hagyja abba a vízilabdázást, ha már nem szereti, ha már nem okoz neki örömet – jegyezte meg. Erre Patrícia finoman jelezte, attól még nagyon messze van.
Pannának is megvolt a maga görbe útja addig, amíg rátalált a vízilabdára. Ahogy mondta, ő először a kempóval ismerkedett, majd később, látva a bátyját, kedvet kapott az úszáshoz, és néhány hónap után vele együtt – miatta – tért át a pólóra. Igaz, eleinte ez is nehezen ment neki, mosolyogva mondta, hogy egy hétre abba is hagyta a vízilabdázást, de aztán szólt az édesanyjának, mégis vigye vissza az uszodába. Ő is megkapott minden segítséget az édesapjától, emlékei szerint főleg a nehezebb-rosszabb időszakaiban mondott néhány hatásos gondolata adott neki újra energiát.
Végül olyannyira lendületbe jött, hogy egészen fiatalon tagja lett a női felnőttválogatottnak. 2023 áprilisában, még 15 évesen, az Athénban rendezett világkupa-selejtezőn debütált a nemzeti csapatban, 2024-ben pedig az együttes legfiatalabb tagjaként ott volt az eindhoveni Európa-bajnokságon is. Mi több, a 2024/25-ös szezon évzáróján megkapta a talán legjelentősebb UVSE-beli egyéni elismerést, a Benedek Tibor-díjat (melyet az adott szezonban kiemelkedő teljesítményt nyújtó férfi és hölgy pólósnak ítélnek oda). Mivel Panna is örömét leli a vízilabdában, vele is mindenképp számolni kell a sportágban.
Tanulni kell
A vízilabda egyik sajátossága, hogy a kiemelkedő szinten szereplő játékosok jelentős része – gondolva a jövőjére – a sportkarrierjével párhuzamosan felsőfokú tanulmányokat is végez. Kiss Gergelyből jogász lett, Tiba Péter pedig informatikusként dolgozik. Panna egészen különleges civil pályát nézett ki magának.
– Bár én majd csak jövőre érettségizem a gimnáziumban, de már most tudom, hogy bűnügyi nyomozó szeretnék lenni. Kislányként szívesen néztem a nyomozós filmeket – és persze nézem még mai is –, izgatott, hogy hogyan lehet egy-egy eset végére járni. Illetve az egyik családi barátunk valamikor nyomozó volt, vele is sokat beszélgettem erről a témáról – mondta.
Patrícia a hármas interjú előtt egy nappal végzett az utolsó (szóbeli) érettségi vizsgájával, másnap pedig felvételi elbeszélgetésre volt jelenése a Semmelweis Egyetemen. Mint mondta, a gyógytornász szakra jelentkezett, és nagyon bízik abban, hogy a felvételi eredmények nyári kihirdetésekor az ő neve is ott lesz az ősszel évet kezdő hallgatók között. Mindketten hangsúlyozták a (tovább)tanulás fontosságát és hasznosságát. Egyfelől azért jó, ha van egy biztos támasz, mert minden sportágban benne van, hogy valamilyen sérülés miatt esetleg túl korán kell civil karrierre váltani, másfelől azért, mert a női vízilabdások profi pályafutása – az életkori sajátosságok miatt – eleve rövidebb, mint a férfiaké.
Mi a magunk részéről egyelőre azt kívánjuk, hogy Patrícia és Panna a vízilabdában teljesedjen ki, és minél több közös, együtt átélt sikert gyűjtsenek be. Na meg azt is, hogy a barátságuk legyen olyan hosszú, mit több, örök, mint apáiké.
Raffai Ferenc