Dsc 1920ok

Tanítónak születtem, engem ez éltet

Dr. Dulai Sándorné, Éva néni 1982-től nyugdíjba vonulásáig a Szadai Székely Bertalan Általános Iskola tanítójaként dolgozott. Tanítóként fő célja a hagyományok megőrzése, megismertetése és továbbadása volt. Kiemelt szerepe volt a néphagyomány oktatásában. Több, mint húsz éven át tanította a néphagyomány című tantárgy kertében a gyerekeket, hogy ismerjék meg gyökereiket és tudják, hogy hol élnek, mit jelent szadainak lenni. Bekapcsolódott a népi hagyományok felkutatásának, megőrzésének helyi munkálataiba. Kulturális és közösségi munkájáért többször részesült elismerésben. A szadai Népi Együttes tagja, 2017 őszén újraélesztette az asszonykórus működését.

Fehérhímzések Szadán címmel sikerült egy monográfiát készítenie. A gazdag mintagyűjteményt tartalmazó könyv méltó kiegészítője az ismertebb Galga menti fehérhímzéseknek.

Szadán a Tájházban már tizennegyedik éve hímző-szövő táborokat szervez. A különböző pályázatokra beadott hímzései közül többet aranyéremmel jutalmaztak.

2017. augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén Dr. Dulai Sándorné magkapta a népművészek között rangos elismerésnek számító „Király Zsiga“ díjat. Tevékenységével és elismertségével hozzájárul Szada Nagyközség jó hírnevének öregbítéséhez.

Dsc 20520

Utólag is gratulálunk a kitüntetéshez! Mikor tudta meg, hogy a település legrangosabb elismerését veheti át a Székely Bertalan Napon és hogyan élte meg ezt a pillanatot?

A május 12-én megrendezett Székely Bertalan Napon kaptam meg a díszpolgári címet, amit annyira titokban tartottak, hogy az utolsó pillanatban, az ünnepség délelőttjén tudtam meg. Ekkor vettem észre, hogy a postaládánkban van egy küldemény, ami egy értesítőlevél volt a díszpolgári cím átadásáról. Árulkodó jelek persze voltak, ami azt sugallta, hogy valami lóg a levegőben. Polgármester úr, alpolgármester úr és a képviselő- testületből többen azután érdeklődtek, hogy számíthatnak-e rám a Székely ünnepségen. Végül az utolsó pillanatig eltitkolt hír nagyon nagy örömöt okozott nekem.

 Rengeteg kitüntetést kapott eddigi munkájáért - helyit, országosat – ezt a díszpolgári címet hol helyezi el?

Nagyon jól esik, hogy helyben is elismernek. A nem szadai kitüntetéseim meg azért fontosak, mert munkáim révén országosan is meg tudtam ismertetni Szada népi kultúráját. Nekem az a fontos, hogy átadhassam másnak a tudásomat. Tanítónak születtem, engem ez éltet. Persze nagyon jól esik, ha elismerik a munkámat.

A felvezetésben említettem egy nagyon rangos kitüntetését, de gyanítom, hogy szerénysége révén Szadán lemaradtunk egy-két elismeréséről!

Az a fontos, hogy Szada neve szerepeljen az országos versenyeken. Nem szoktam ezekkel dicsekedni. Tavaly több pályázaton is indultam, nekem a legkedvesebb a júniusban Mezőkövesden megrendezett Kisjankó Bori országos hímző pályázaton elnyert különdíj volt, amit egy erdélyi szász hímzésemért kaptam. Ez a munkám jelenleg a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban van kiállítva Budapesten.

Az elmondottakból is látszik, hogy országosan is ismerik a tevékenységét!

Ebben van némi túlzás, de az tény, hogy egy olyan hímző csapat van körülöttem, 50-60 fő, akik nagyon összetartanak. Szívesen megyünk egymáshoz, szívesen jönnek Szadára. Ebből az országosan összeállt csapatból évente kb. 30-an meglátogatnak a Tájházban, mert ideálisnak tartják a feltételeket a hímzéshez.

 Helyben is sokat tesz a népi hagyományok továbbadásában. Hol találkozhatnak önnel?

Szadán a Tájházban már hatodik éve vezetek egy hímző szakkört, tízen vagyunk és Galga menti fehérhímzést tanítok. Az újra alakult Szadai Asszonykórus aktív tagja és adminisztrációs vezetője vagyok. A Faluházban próbálunk. Szívesen vezetek kézműves foglalkozásokat a Faluházban és a szadai rendezvényeken. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban is van egy szakköröm.

 Hogyan került kapcsolatba a hímzéssel?

A 90-es években beiratkoztam Budapesten egy kézműves iskolába, ennek Petrás Anna volt a vezetője. Itt a népi játékok oktatója címet szereztem meg. Ezzel a végzetséggel taníthattam az a kézművességet, és szakkört vezethettem az iskolában. Így egyre jobban elmerültem a népi hagyományok tanításában és kutatásában. Így jutottam el a hímzéshez. Azt láttam az országot járva, hogy a Galga menti hímzéseket nem ismerik Magyarországon. Ráadásul Szadán egyre több minta került a kezembe. Szép lassan megismertem ezt a szadai kultúrát. Sokat biztatott Szító Marika is, hogy csináljam. Végül 56 mintát gyűjtöttem össze és megjelentettem a Fehérhímzések Szadán című monográfiát. Most újabb terveim vannak. Gyűjtöm Galga mentéről a nyomódúcokat (mintát ezzel nyomják az anyagra – szerk.) és ezt is szeretném egy könyvben megjelentetni. A másik tervem pedig, hogy szeretném a szadai ragadványneveket feldolgozni.

Hogyan került Szadára?

Szító Marikának köszönhetem, hogy 1982-ben Szadára költöztem. Előtte Zsámbokon tanítottam, ahol Iglói Éva táncpedagógus volt a népi együttes vezetője, aki beíratott egy néptánc oktatói tanfolyamra. Így már menthetetlen lettem, ezen a vonalon köteleztem el magam. Így törvényszerű volt, hogy találkozzam Szító Marikával, aki Erdőkertesről csábított át Szadára.

2020-ban mit tervez?

Ebben az évben lesz az Országos Népművészeti Kiállítás, amire szeretnék pályázni. Egy könyvet jó lenne megjelentetni és a terveim között szerepel még nyáron egy asszonykórus találkozó megszervezése Szadán.

Polgár Gyula


Utoljára frissítve: 2020 május 07. 00:53

3