A hely, ahol segítséget kap az ember
A szadai Pálinkás Ibolya Dél-Afrikában járt, ahol egy kis misszió által végzett különleges tevékenységet ismert meg. Erről szóló beszámolóját velünk is megosztotta.
Szociális munkásként és keresztényként mindig is érdekelt a nehéz sorsú emberek élete. Ez általában különféle kérdéseket vet fel: mi okozta ezt helyzetet, jelenleg mi a probléma, hogyan lehet ezen javítani, ezt megoldani, stb.?
Globálisan tekintve mi itt Magyarországon azon kevesek közé tartozunk, akiknek van tiszta ivóvize, hozzájutunk az élelmiszerhez, az alapvető orvosi ellátáshoz és van lehetőségünk a tanulásra is. A világ nagy részén sajnos ez nem ennyire általános. A Lepramisszió Magyarország szervezet önkénteseként volt alkalmam megismerni azoknak az országoknak a működését, ahol bizony a leprabetegség alapvetően határozza meg a mindennapokat. Például Afrika népességének 90 százaléka (!) nem jut tiszta ivóvízhez, ami nagymértékben fokozza a lepra terjedését. Egy-egy segélyszervezet – így a Lepramisszió Magyarországé is – feladata/vállalása tehát az, hogy az adott segített földrajzi térségben közreműködjön a megfelelő ivóvízforrás biztosításában.
A közelmúltban rendkívüli élményekben volt részem. Március elején egy 13 fős baráti/testvéri csoport tagjaként a dél-afrikai KwaSizabantuban részt vehettem egy olyan konferencián, amelyet kétévente rendeznek meg az érdeklődő lelkészeknek, missziós munkatársaknak, bármilyen szolgálatot végző személynek. A jelenlévők többnyire afrikaiak voltak, de a kétezer fős vendégseregben találkozhattunk az amerikai kontinensről és Indiából érkezettekkel is. Európából rajtunk kívül néhány román és német résztvevő volt.
A KwaSizabantu zulu szó. Jelentése: a hely, ahol segítséget kap az ember. Amúgy ez egy kis település, ahol Erlo Stegen német származású misszionárius a családjával és a rokonaival 1970-ben megalapította a KwaSizabantu Missziót. A keresztény missziók első és legfontosabb feladata Afrikában is, hogy az ott élőknek elvigyék a Biblia üzenetét, amely által életváltozások történnek. Második cél a szociális munkások körében jól ismert mondat: „Az éhezőnek ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni.”
Erlo Stegent és társait Isten nagyon gazdagon megáldotta: az 1970-es években gyökeres, kedvező irányú életváltozáson ment át sok zulu ember. Számos keresztény gyülekezet alakult, rengeteg család élete jó irányban változott. A misszió munkatársai olyan területeket alakítottak ki, amelyek sok embernek adnak megélhetést s ellátják a környéket különféle termékekkel. Például 500 hektáron gazdálkodnak, amiből 180 hektáron avokádót termelnek, és egyéb ültetvényeik is vannak. Három hatalmas üvegházban – speciális módszerekkel gondozva – kilenc hónapon át szüretelik a paprikát, ezeket a terményeket csomagolják, exportálják, illetve a térségben is értékesítik. Az aQuellé nevű szikvízüzemük látja el a környékbeli üzleteket palackozott ásványvízzel. A 2023-ban 88 évesen elhunyt Erlo Stegennek nagy szerepe volt a fehér és fekete bőrű lakosok faji ellentétének helyi megoldásában is. (A misszióról a Zákeus Média Centrum nyolcrészes, az interneten elérhető videót készített 2015-ben.)
Utunk során volt alkalmunk meglátogatni a Shalom Missziót is, ahol találkoztunk a „Csodakrumpli” című dokumentumfilm főhősével, Angus Buchannal. Angus skót származású farmer, keresztény hitre való áttérése óta misszionáriusként és íróként tevékenykedik. Főleg férfiak körében végzi a munkáját.
A Dél-Afrikában tapasztalt csodák, csodálatos változások Isten munkájára emlékeztetnek engem. Legyünk hálásak azért, amink van, gondoljunk azokra a misszionáriusokra, akik készek arra, hogy a rászoruló emberekért dolgozzanak idegen környezetben.