Buzogány Mártától búcsúzunk

Életének 60. évében elhunyt Buzogány Márta Gabriella színésznő, településünk lakója, művészeti életünk meghatározó szereplője. A művésznő vezette a Színházikó színjátszó csoportot, amely 2020-ban Szadáért” kitüntető emlékplakettet vehetett át két évtizedes, magas színvonalú művészeti tevékenységét elismerve a díj közösségi kategóriájában. A művésznőre a búcsúztatásán elhangzott nekrológgal emlékezünk.

Buzogány Márta Gabriella 1965. június 22-én, Marosvásárhelyen látta meg a napvilágot. Értelmiségi, székely család másodszülött gyermekeként. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Testvérbátyjával, Bélával a végletekig összetartó szeretetben teltek gyermek- és ifjúkori éveik. Nem volt ez másképpen később sem, amikor a nagybetűs élet nehézségeivel kellett megküzdeni. Természetesen együtt örültek egymás sikereinek, örömeinek is. Igaz testvérek voltak.

Márta Gabriella viszonylag visszahúzódó lány volt. Éppen ezért is okozott meglepetést, hogy a Színművészeti Egyetem színész szakára felvételizett, ahova rögtön fel is vették. A hétköznapi életben szerény fiatal a színpadon szárnyalt. Kivételes tehetségét a színházi szakma hangsúlyozta, a nézők pedig ünnepelték. Egyetemi évei után a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyszerű, elismert művésznője lett.  Sok, szép szerepet alakított a világot jelentő deszkákon.

Aztán a szerelem szele Budapestre, majd Szadára fújta, ahol megszületett élete igazi értelme: kisfia, Aba. Rajongásig szerette gyermekét, óvta, tanította. Az anyaság volt számára a legcsodálatosabb szerep. Szerep, amelyben kizárólag saját magát adhatta, amelyben nem kellett alakítani, csak játszani és játszani. Élete minden történése elé helyezte ezt a mennyei főszerepet. Édesapja korai halála mélyen megrendítette. Édesanyját gyakran, odaadással látogatta Nyírbátorban, míg a tavaly előtti nyáron szomorúan kísérte el utolsó útjára, Marosvásárhelyre.  Férjével, Zsolttal való házassága külön utakra terelődött, de Aba fiával való törődés mindenért kárpótolta.

A színház továbbra is élete része maradt. Több fővárosi teátrumban játszott: Arany János Színház, József Attila Színház, Honvéd Színház, Evangélium Színház. Micsoda Éva volt Madács Ember tragédiájában… Márta Gabriellát nagy igazságérzettel és egyenes gerinccel áldotta meg  a Jó Isten. Sosem volt megalkuvó. Inkább lemondott az előnyökről, s a könnyebb életről, mintsem számára elfogadhatatlan kompromisszumokat kössön. Testvérbátyja színházában, vidéken találtak még rá nagy és hálás színházi szerepek, amelyekben boldogan lubickolt.

Kétszemélyes előadásokkal és önálló estjeivel járta az országot. Gödöllőn létrehozta az Erzsébet Királynő Színházat. Bármilyen kopott deszka is ragyogni kezdett, ha ő beszélt, énekelt, játszott rajta.

Nemcsak a színpadon, hanem a közösségért végzett munkájával is maradandót alkotott: szívügye volt a fiatalok színházi nevelése. Ennek jegyében hozta létre Szadán a Színházikó csoportot, ahol általános és középiskolás gyerekek számára biztosított lehetőséget a közös játékra és színjátszásra. „Szeretem a pillanatokat, amikor mindannyian érezzük: igen, most valami különleges történt” – fogalmazta meg hitvallását. Felnőttként is tanult, művelődésszervezői diplomát szerzett, s a Sződi Faluház vezetőjeként kulturális rögöket helyezett a település szellemi életébe.

13 esztendővel ezelőtt talált szerető társra, Leventére, a valamikori gyermekkori barátra, aki elhozta számára a biztonságot, a nyugalmat. Harmonikus párkapcsolatban éltek. Aztán érkezett a könyörtelen diagnózis. Műtét, újra műtét, kemoterápia, sugárkezelés, rosszulléthegyek, szenvedések. És, ki tudja hogyan, mégis megmaradt a remény, a bizakodás, a megtenni mindent akarás, az aggódás szerettei iránt, és a nagy gyötrelem ellenére is a mindig csak adni vágya.

Közösségi oldalain osztotta meg verseléseit. Akkor is, amikor már nagyon beteg volt. Amikor már beszélni is nehezére esett…. Szédelegve főzött fiának egy-egy finom ételt és örömmel vitte Budapestre, Abának. Levente pedig - az emberségből óriás - végig kísérte őt ezen a nagy küzdelmekkel és kegyetlen vívódásokkal teli úton. Béla testvére szinte naponta éltette benne a hitet, amely talán elviselhetőbbé tette könnyes napjait. A drága édesanya betegen is elment Aba néhány koncertjére, és kimondhatatlanul boldog volt, hogy fia révbe ért. Ismert és elismert zenész lett. Aba legnagyobb rajongója, minden kétséget kizáróan, az édesanyja volt, akinek az is megnyugvást jelentett, hogy fia oldalán ott volt és van szerető párja, Dorina.

Márta Gabriella sokat imádkozott. Aba és Levente ápolták utolsó pillanatáig. Mellette voltak…

A halk függöny ezúttal legördült, de a könnyesen szép csendben elmondhatjuk: drága szerettünk játéka bizony nem volt hiábavaló….

Buzogány Béla