Új Székely-alkotással gazdagodott a Szadai Székely Bertalan Gyűjtemény

A műtárgy tulajdonképpen két kisebb képből áll, mindkét alkotás a pécsi székesegyháznak Székely Bertalan által festett falképeihez készült akvarellvázlat. Székely Bertalan 1887-ben kapott megbízást Lotz Károllyal együtt a felújítás alatt lévő székesegyház oldalkápolnáinak kifestésére. Székely két kápolnát választott ezek közül, az egyik ma Szent Mór-kápolna néven ismert, a másik pedig a magyar szentek életét is bemutató Mária-kápolna.

Szent Mór Pécs második püspöke volt, miután a pannonhalmi kolostor apátjaként fogadta István király és Imre herceg látogatását. A látogatás során István király meggyőződött Mór alázatosságáról, imádságos életéről, és alkalmasnak találva őt a püspöki feladatra, Pécsre hívta. A Szent Mór-kápolna Székely által festett falképeinek egy része ezt a látogatást mutatja be. A Szada tulajdonába került új képeken feltűnik maga Szent István is. A bal oldali kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor István király hajnalban felkeresi a templomot, ahol Mórt a zsolozsma elvégzése után is virrasztva és imádkozva találja. A jobb oldali kép pedig azt a történetet meséli el, amikor István különféle alaptalan vádakkal illeti Mórt, próbára téve őt, de Mór ezt a próbát is kiállja, szótlanul tűri a király vádjait. A 12. századi keletkezésű Szent Imre herceg-legendában így olvashatunk erről:

Bakó Zsuzsanna, Székely Bertalan munkásságának legavatottabb kutatója eképpen foglalja össze a pécsi munkálatok művészettörténeti jelentőségét és a Székely-életműben betöltött szerepét:

„A nemzeti értékek ápolásáért oly sokat tevő Székely számára ilyen körülmények között különösen becses volt a pécsi dóm Boldog Mór- és Szent Imre- (Mária-) kápolnájának kifestésére kapott megbízás.

Székely a munka felosztásakor a Boldog Mór- és Mária-kápolnákat választotta, valószínűleg azért, mert a téma történeti személyekhez kapcsolódott, és így kevésbé kötötték a liturgikus előírások.

Elsőként a templom déli oldalán lévő Mór-kápolnával készült el, 1888-ban. Boldog Mór Pécs második püspöke volt, s életének fontosabb jeleneteit hat képben láthatjuk, amelyeket a püspök szentek álló alakos ábrázolásai egészítenek ki.

A kompozíciókat világos, áttekinthető, tiszta szerkezet, a középkori épület stílusához illő, kora reneszánsz hangulatot kifejező szín- és formavilág jellemzi. A falképek közül kiemelkedik az ’Imre herceg Pannonhalma közelében fogadja az eléje siető szerzeteseket és Mórt hét csókkal tünteti ki’ című. A mozdulatokban rejlő ünnepélyesség az esemény jelentőségét hangsúlyozza, s a kompozíció egészéből vallásos áhítat sugárzik.

A pécsi együttes Székely falképfestői tudásának, monumentalitás iránti érzékének, fejlett kompozíciós és színérzékének bizonyítéka, a szakrális és a nemzeti-historikus téma szoros, harmonikus egységének kifejezésével.”