Vissza a természeti kincsekhez!
Nyoma sem volt a gyerekekre jellemző nyüzsgésnek azokon a környezeti nevelést célzó foglalkozásokon, amely az Öreghegyi Csemete Tanodában a tulajdonosok közreműködésével zajlott. A tanulók érdeklődésüket felkeltő tudásanyagot kaptak.
Idén május 22-én indult el és egy hónapon át tartott az a kertészeti szakoktatási program, amely a Szadai Szociális Alapszolgáltatási Központ (SZAK) javallatára, az Öreghegyi Csemete Tanoda közreműködésével, a helyi iskola és 550 „székelyes” szadai diák bevonásával valósult meg. Az oktatás tapasztalatait a tanoda két tulajdonosa, Prókai Orsolya és Kocsis Ibolya osztotta meg a 2111 Szada magazinnal.
Mint mondták, a SZAK vezetője, Kerékgyártó Tamás kereste meg őket ezzel a környezeti nevelést célzó kezdeményezéssel, amihez örömmel csatlakoztak, és ki is dolgozták a több témából álló programot. Ebben a tanévben is három ismeretanyag közül választhattak a pedagógusok: az alsós tanulóknak az ehető gyomnövények ismerete, a felsősöknek az ehető virágokkal kapcsolatos tudnivalók, mindkét korcsoportnak közösen pedig a beporzó rovarok világa és hasznossága.
Prókai Orsolya és Kocsis Ibolya saját bevallásuk szerint tartottak attól, hogy ezek a témák lekötik-e a 6 és 13 év közötti tanulókat, lévén sokkal inkább a mobiltelefonos, „kütyüs”, modern világban szocializálódnak ők, mint a természet adta kincseket rejtő közegben. Mint mondták, a gyermekekre jellemző hangos nyüzsgés azonban nem volt jellemző a foglalkozásokon, a kisebbek szinte azonnal, de a nagyobbak is hamar ráhangolódtak a „tananyagra”.
– Nyitottak voltak valamennyi információra, érdekelte őket. Ez olyan vas, amit sokáig lehetne ütni. Hiszen ha ők viszik tovább azokat az ismereteket, amiket most mi adtunk át, akkor megvan az esély, hogy ha nem is valamennyien, de néhányan ugyanígy továbbörökítsék mindezt – jegyezte meg Kocsis Ibolya. – Ehhez jó és befogadható alap a tőlünk kapott elméleti tudás, amit jelez, hogy az egyes ismeretanyagokat visszakérdezéskor szinte hiba nélkül mondták fel.
Azt is hozzátették, hogy a megszerzett tudás csak akkor igazán hasznos, ha az gyakorlati megismeréssel is párosul. Az egyes növényeket most kézbe is vehették és meg is kóstolhatták a gyerekek, de a legjobb az lenne, ha volna számukra egy állandó helyszín, ahol mindezt az év valamennyi napján megtehetnék. Orsolya és Ibolya szerint az ideális az volna, ha – hasonlóan az egykori iskolai tangazdaságok mintájára – a Székely Bertalan Általános Iskolának is lenne egy ún. tankertje. Ők maguk ismernek olyan szadai földterületet, ami alkalmasnak tűnik erre; ezt vagy a tulajdonos ajánlhatná fel erre a célra, vagy az intézmény fenntartójának kellene megvennie, ha megvan rá a szándék. Persze – jegyezték meg – egy ilyen terület állandó gondozást, jelenlétet igényelne.
A jövőről szólva elmondták, ígéretet kaptak arra, hogy a következő tanévben újabb témákkal folytatódhat a program a diákok számára. Hozzátették, ha lenne tankert és az oktatásba még a helyi óvodát is be lehetne vonni, akkor igazi „kertészeti paradicsomot” lehetne kialakítani Szadán.
Nem irtani, enni!
Feltehetően a felnőttek között is vannak, akik nem tudják, mely gyomnövények hasznosak a kertben fellelhető „gazok” közül. Az ehető növények közé tartozik például a libatop, a tyúkhúr, a lándzsás útifű, a kövér porcsin, a pásztortáska, a közönséges cickafark, a csalán, az apró szulák és mértékkel a parlagfű is – hogy csak néhányat említsünk a rengetegből. A szadai szülők ezekről már bátran kikérdezhetik gyermekeiket, hiszen szinte mindent tudnak róluk!
RF